Babszem Jankó
– Elébe a farkasnak! elébe a farkasnak!
A farkas se vette tréfára a dolgát, megijedt a nagy kiabálástól, elkezdett szaladni, a farkát a lába közzé csapta, nyargalt, amint csak birt; de mentől jobban vágtatott, annál jobban kiabált Jankó, a farkas nem mert megállani, azt gondolta, mindenütt nyomában van vagy ötven vadász, olyan nagy ordítozást vitt végbe Jankó. Szaladt-szaladt, mig a lába birta, hanem egyszer aztán csak felfordult, végig nyúlt a földön, búcsút vett az árnyék világtól. Erre aztán Jankó is szedte-vette a sátorfáját, kimászott a döglött farkas száján, szélyel nézett, hogy melyik sarkán lehet a világnak? hát mit látott? nem mást, mint egy szép palotát. Nem igen gondolkozott sokáig, felment bele, hogy akarki lakik ott, megtudakolja tőlle, melyik szeglete ez a világnak? akkor aztán ha ezt megtudja’ vagy csá’ vagy hajsz elindul valamerre.