Babszem Jankó
Ezalatt arra ment egy nagy úr, négy lovas hintón; Jankó épen akkor volt a fordulónál, mikor ott mentek el, nézi az úr a hintóból, hogy az ökör magától megy, az eke magától szánt, az ostor magától kongat. „Miféle csuda ez“ – gondolja magában – „eredj Pista inas, kérdezd meg, hogy ki hajtja azt az ökröt; ki tartja azt az ekét; ki kongat avval az ostorral? aztán hídd ide azt az embert, aki amott eszeget.“
Előhítta Pista inas az embert.
– No szegény ember – kérdezi az úr – ki csinálja mind ezt a csudát?
– Hát biz azt nagyságos uram, csak a fiam Babszem Jankó, a ki az ökör fülében ül, onnan kongat.
– Adja el kend nekem ezt a gyereket, megveszem jó pénzen.