Az aranyhal
Volt a királynak egy szépséges szép leánya, nem élt nála soha szebb a nap alatt. Hét lakat alatt őrizték a toronyszobában, nehogy valaki megszöktesse. Ha reggelenként sétálni ment, két komorna kísérte; ilyenkor az arcát mindig sűrű fátyol borította, hogy senki se láthassa szépségét.
Történt egy reggelen, hogy Petit-Jean jókor felkelt, és kiült a kertbe. Éppen a történelemkönyvét lapozgatta, amikor a szépséges királylány elsétált előtte. A királykisasszony picit föllibbentette a fátylát, úgy nézte a legényt. Az ámult-bámult a lány szépségén, de senkinek se szólt róla, csak megemelte sapkáját a szép lány előtt.