Az aranyhal
– No, akkor épp jó helyre vetődtünk – mondta Péter. – Mondjátok meg a királynak, hogy az én gazdám szent ember. Csodát is tud tenni. Ha maga elé hívatja, nem bánja meg.
Nosza, futottak is a szolgák a hírrel a királyhoz! Az meg mindjárt megparancsolta, hogy fogassanak be a legszebb hintóba, és hozzák elébe azt a kapitányt. A hintóval aztán visszamentek a szolgák Petit-Jeanért.
– Azt üzeni a felséges király – mondták a szolgák -, hogy udvarába várja a kapitányt, és gazdagon megjutalmazza, ha megszabadítja vakságától.
Erős Péter azonban féltette a gazdáját, és azt mondta neki:
– Ne menjen oda egyedül, jó gazdám. Idegen földön sose tudja az ember, mi érheti. Hadd menjek magával én is a palotába! – kérte Erős Péter.