Az aranyhal
Fut a hajóhídra Petit-Jean, és látja a tüzet. De csak azt mondja Péternek:
– Nem kerüljük meg, amíg a meleg nem süti a bőrünket.
Két óra se telt el, amikor nagy ámulatukra azt látják, hogy amit ők rettentő tűznek gondoltak, város az, nem más. De színaranyból, s az tündökölt úgy a holdfényben, mint a tűz.
Betértek a kikötőbe, ahol minden csupa arany volt. Másnap kora hajnalban két ember jött feléjük a parton. Szolgálók voltak a király palotájából.
Erős Péter megszólította őket:
– Hé, emberek! Ki az ura ennek a temérdek kincsnek? – kérdezte tőlük.
– A felséges királyé mindez a sok gazdagság – felelték a szolgák. – De nincsen annak egy csepp öröme se benne. Harmincéves se volt, amikor elvesztette a szeme világát.