Az aranyhal
– Idáig csak elértünk volna, jó gazdám, de mi lesz ezután? Nem mutatja a térkép a helyet, ahol járunk.
– Azért meg nem állhatunk – felelte Petit-Jean. – Menjünk csak egyenesen, aztán ha valami veszélyt észlelünk, majd fordítunk a kormányon.
Egyik este, amikor a hold olyan szép fényesen sütött, mint a nap, éppen Erős Péter állt a kormánynál, és figyelte a széles tengert. Hirtelen a távolban hatalmas tüzet pillantott meg. Életében se látott ekkora lángokat. Szaladt Petit-Jeanért.
– Azt mondom én, gazdám, ha a pokol a földön van, hát éppen arra tartunk. Akkora tüzet látok, hogy tán vége sincs. És ahogy közelítjük, nőttön-nő. Hajónkat meg egy tengeráram úgy röpíti, hogy egykettőre odaérünk.