A vak óriás
– Na, te fiú, ha már megettem a juhaidat, meg is ajándékozlak! Itt van ez a gyűrű – azt mondja. – Húzd fel az ujjadra! Fordítsd meg az ujjadon, s csak azt mondd: “Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok!” S ott is leszel, ahol akarsz.
Az meg még csak nem is vonakodott, próbálgatta ujjára a gyűrűt, nem ment fel, csak a kisujjára. Aztán mikor a kisujján volt, elkezdett fütyölni onnan: “Erre, erre, vak óriás! Erre, vak óriás!” Bárhová szaladt, az óriás utána. Mit csináljon? Húzkodta a gyűrűt, de nem jött le. Csak fütyölt: “Erre, erre, vak óriás!” Előkapta hát a bicskáját, s leszabta a kisujját.
Közben, ahogy szaladtak, egy nagy, feneketlen tóhoz értek. A gyűrűt belehajította a tóba, s az még onnan is fütyölte: “Erre, vak óriás! Erre, vak óriás!”