A vak óriás

Olvasási idő: 7 Perc

Úgy is lett.

Ahogy szólt a kutyáknak: – Mindentudó! Világonátlátó! Földneheze! – lábra is állnak sorra.

“No, már akkor csak csinálunk egy kis pénzt! Csak beállunk szolgálni!” – gondolta magában a legény, s beállítottak egy tanyára egy öregasszonyhoz, egy vén, vasorrú boszorkányhoz.

Azt mondja neki a juhász:

– El akarok szegődni, anyám!

– Jó helyt jársz, fiam! Megfogadlak! Semmi más dolgod nem lesz, csak fognod kell egy nyulat mindennap. Meg kell sütnöd, aztán megesszük, s akár alhatsz is aztán.

Úgy is volt. Reggel a fiú elment nyulat fogni. A medve meg arra szédelgett a tanya körül.

– Nem látott egy ilyen meg ilyen jöttment juhászlegényt errefelé? – kérdezte.

– Már dehogynem! – mondja a vasorrú öregasszony. – Nálam van szolgálatban.

A medve már örült, hogy akkor most elpusztítja.

– Vigyázz, te! Van neki három kutyája, olyan egy-egy, mint a kemence! Hallod?! Inkább ássunk lyukat a konyhaajtónál, aztán amikor bejönne a házba, oda lerántod.

Ástak is olyan nagy lyukat, hogy a medve ki sem látszott belőle, s befödték nádszállal.

Igen ám, de Világonátlátó mindent kifigyelt. Kapta magát, előreszaladt. Ráfeküdt a lyuk előtt a földre, ott lapult a konyhaajtó előtt, se ki, se be nem tudtak járni tőle.

A legény meg sehogy sem értette a dolgot, s rákiáltott:

– Kuss, te! Világonátlátó! Kuss el onnan!

Csakhogy az meg se moccant, hát kénytelen volt az ablakon bemenni. Megsütötte a nyulat, s lefeküdt aludni.

A vasorrú bába meg a medve megint csak tanakodni kezdtek.

– Mit csináljunk? Hogyan fogjam meg? Járjon az eszed, mert ha nem tudom elpusztítani, téged szedlek ízekre mérgemben! – dohogott a medve.

– Ej, te! Holnap bújj el a kandallónál! Oda ásunk lyukat! Aztán mikor odamegy lefeküdni, vagy amikor ott süti a nyulat, megfogod a lábát, lerántod, s könnyen megölheted! A kutyák meg se tudják!

Dehogyisnem!

Jönnek hazafelé, hozzák a nyulat, Mindentudó meg belefeküdt a sárba.

– Mi van ezzel? – mérgelődik a gazdája.

Hazamennek, a kutya megrázza magát a kandallónál, a tűz kialszik benne.

– Kuss ki, Mindentudó!

De hiába csinál akármit a fiú, Mindentudó nem megy sehova onnan. Nem lehet sehogy a kandallóhoz férni.

– Na, most aztán mit csináljunk vele?! – támad a banyának a medve.

– Kitalálom én! Sose aggódj!

És már rá is kezdte:

– Hallod, fiam? Ezeket a kutyákat ne vidd most már magaddal, hadd pihenjenek! Van itt egy csűr, zárjuk be őket!

Az meg rálett, nem gondolt semmi rosszra, s másnap ott is maradt a három kutyája a csűrben.

Mikor aztán a fiú elment, hogy a nyúl után nézzen, a medve egy jókora malomkövet hengergetett a csűr ajtajába a boszorkánnyal. Odarakták, hogy a kutyák erővel ki ne rontsanak.

A fiú meg, ahogy fogott egy nyulat, ballagott vissza. De a medve is indult már elébe!

Meglátja a medvét. Mit csináljon?

Körbenézett, és felszaladt egy fára. Onnan aztán kiabált a kutyáknak: