A vak óriás
A kutyák aludtak, de Mindentudó elkezdett fülelni.
– Baj van, a gazdám nagyon kiabál!
– Hej, csak álmodtál, te!
Megint kiált a fiú:
– Mindentudó, ne! Világonátlátó!
– Hallottátok? A gazdám minket szólít!
Megint kiáltja:
– Földneheze!
– Halljátok? Most meg engem szólít! Menjünk!
Világonátlátó máris a csűrajtónak ugrik, a kő megmoccan. Nekiugrik Mindentudó is: rögtön megreped.
Földneheze is nekiront; na, ekkor szerteszéjjel esik a kő. Szalad kifelé a három kutya.
Hát látják, hogy a gazdájuk a nyúllal fennszorult a fán!
Mindentudó meg Világonátlátó nekiugrik a fát kerülgető medvének, szaggatják, ahol érik, csakhogy az leharapja a körmüket. Ráugrik ekkor Földneheze is, szerteszéjjel szakítja a medvét.