A vak óriás
Ástak is olyan nagy lyukat, hogy a medve ki sem látszott belőle, s befödték nádszállal.
Igen ám, de Világonátlátó mindent kifigyelt. Kapta magát, előreszaladt. Ráfeküdt a lyuk előtt a földre, ott lapult a konyhaajtó előtt, se ki, se be nem tudtak járni tőle.
A legény meg sehogy sem értette a dolgot, s rákiáltott:
– Kuss, te! Világonátlátó! Kuss el onnan!
Csakhogy az meg se moccant, hát kénytelen volt az ablakon bemenni. Megsütötte a nyulat, s lefeküdt aludni.
A vasorrú bába meg a medve megint csak tanakodni kezdtek.
– Mit csináljunk? Hogyan fogjam meg? Járjon az eszed, mert ha nem tudom elpusztítani, téged szedlek ízekre mérgemben! – dohogott a medve.