A királyfi, az alma és az aranyhal
A cigányasszony rögtön tudta, hogy az a fa halpénzből termett, kérte az urát, hogy vágassa ki. Addig-addig, nem volt mit tenni, szólni kellett a favágónak.
Ahogy nagy fejcsóválva vágta kifelé, a nagy fa közepéből kiesett egy szép kis fafedő! Na, gondolja, jó lesz az asszonynak a zsíroscsupor tetejére, úgyis akart rá egy fedőt.
– Nézd csak – azt mondja -, mit hoztam megint!
Rátették a zsíroscsupor tetejére.
– Nem jönnél ki velem az erdőre? – mondja másnap az öregember a feleségének. – Nagyon sok fát vágtam tegnap, segítenél összehordani.
Kiballagtak együtt az erdőre, s úgy elszaladt az idő, máris este lett, menni kellett haza. Ám amíg ők oda voltak, a kis fedő legurult a csupor tetejéről, visszaváltozott királykisasszonnyá, s hozzákezdett vacsorát készíteni. Mikor kész volt vele, megterítette az asztalt, s visszagurult a kemencére, a csupor tetejére.