A királyfi, az alma és az aranyhal
– Adj vizet, mert szomjan halok! – kérte a királyfit.
Meg is itatta első szóra, s nézte, nem győzött betelni a látásával.
– Hát most mitévők legyünk, gyönyörűm, hogy vigyelek magammal?
Amennyit nékünk menni kell hazáig, azt te ki nem bírod! Csak van itt valahol valami város, hintót veszek, s azon viszlek haza. Addig itt ez a nagy lombos fa, felültetlek rá. Le ne jöjj, akárki hív, míg érted nem jövök!
Hamarosan talált is egy várost, a legszebb hintót vásárolta meg, s robogott vele a patakhoz.
De baj esett, mert amíg odajárt, egy cigányasszonyt vitt arra az útja. Lehajolt inni, s a patakban meglátta a királykisasszonyt. Előbb azt hitte, magát látja, s elkezdett csodálkozni, hogy milyen gyönyörű. De hamar rájött, hogy valaki mást lát. No, gondolta, akkor lecsalja onnét, s ő ül fel a helyébe. Sikerült is, amit akart, lecsalta, kikérdezte, és a patakba lökte.