A királyfi, az alma és az aranyhal
A legkisebbnek volt legtöbb esze.
– Nem lehet, hogy hárman háromfelé induljunk, s elveszítsük egymást!
Együtt kell maradnunk!
De mielőtt bármit tehetett volna, a legidősebb kettévágta az almáját.
Abban a percben egy gyönyörű szép királykisasszony ugrott ki belőle, és így kiáltott:
– Adj vizet, mert szomjan halok!
Bánta már a királyfi, hogy ilyet tett. Nem tudott segíteni rajta, meghalt a szép királykisasszony. Eltemették, s szomorúan mentek tovább.
Fáradtak voltak, álmosak, a legöregebb vissza akart fordulni, de a középső sem bírta tovább, kettévágta az almát. Ugyanúgy járt, ahogy a másik, így hát ők elköszöntek az öccsüktől, visszafordultak, az meg ment tovább. Sajnálta a testvéreit, s eközben alig vette észre a patakot. Leült melléje, felvágta az almát, de aki kiugrott belőle, az volt ám a szépséges királylány!