A királyfi, az alma és az aranyhal
Mindhárman kaptak egy-egy aranyalmát is. Lelkükre kötötte az öregasszony, hogy sehol máshol meg ne vágják, csak víz mellett, de hogy miért, nem mondta meg.
Átaljutottak rendesen az erdőn, mentek tovább, s mind azon gondolkodtak, mi lehet az almában. Szólt is a legidősebb:
– Nem hiszek én az efféle beszédnek, babonaság! Megvágom az almát!
De a középső kérlelte nagyon:
– Ne tedd, nehogy elveszítsük az utat! Előbb-utóbb lelünk vizet, s felvághatod.
Mentek, így beszélgettek hármasban, s megint egy erdőig jutottak. Akkora volt, hogy kikerülni nem lehetett. Jól benn jártak, mikor megették a maradék pogácsát, s úgy megszomjaztak rá, hogy hárman háromfelé kezdtek vizet keresni.