A királyfi, az alma és az aranyhal
Csakhogy a királylány nem fulladt a vízbe, aranyhal lett belőle. A gonosz meg fenn ült a fán, várta a hintót a királyfival.
Kis idő múlva meg is érkezett, méghozzá olyan szép ruhát hozott, amilyen egy aranyalmából lett királykisasszonyhoz illik. Csupa selyem, csipke volt, csupa gyöngy! S felkiáltott a fára:
– Már itt vagyok! Nem jöttem-e soká?
– Jaj, dehogynem! Dehogynem! Azt gondoltam, meg is halok, úgy összeégetett a nap! Megcsúnyultam miattad!
A sok beszéd után leszállt a cigányasszony a fáról, felvette a gyöngyös ruhát, és robogtak hazafelé.
A királyfi két testvére közben már megnősült, s hogy meglátták a cigányasszonyt fenn a hintón, megnyugodtak. Ez sem szebb az övéknél. Nem irigykedtek az öccsükre, hogy tovább bírta türelemmel őnáluk.