A három vidám fivér
“Hogy jut eszedbe a más jószágával szántani?” – kiáltottam rá felháborodva.
A paraszt bocsánatot kért, és elmesélte, hogy egyik ökre belezuhant a szakadékba. Akkor szerencséjére meglátta a méhet, és azon nyomban befogta a hiányzó ökör helyére. Nem akarta azonban megtartani magának, csupán arra gondolt: mire jó az, ha a méh összevissza kószál a határban, hálából azért, hogy este majd hazaviszi a gazdájának, a méh is tehet őneki némi szolgálatot.
Ezt az alapos indokolást hallva, megbocsátottam ugyan az embernek, de ragaszkodtam hozzá, hogy késedelem nélkül fogja ki a méhet, és amikor közelebbről megvizsgáltam, és láttam, hogy az iga csupán felsebezte a méh nyakát, újabb szemrehányásokat tettem a parasztnak.