A három vidám fivér
“Uramisten, hát sohasem áll el ez a vérfolyam?”
“Egyet se félj! – vigasztalta a másik. – Levágunk néhány rőzseágat, és azzal befonjuk a sebét.”
És ketten hamarosan egész halom rőzsét vágtak össze, és azzal befonták a ló sebesült oldalát. Ezzel ugyan meggyógyították a lovat, annak azonban az éjszaka folyamán akkora erdő nőtt az oldalán, hogy rövid időn belül jöttek a cigányok: a Midi és a Bódi, a Tucu és a Villa – a többinek a neve már nem jut az eszembe -, hogy fát lopjanak onnan, és ebből apámnak nagy baja és sok bosszúsága származott… Így jár az – mondta a sánta -, aki kölcsönadja a lovát. Egyhamar nem csinálok ilyent!