A bolondos Liza

Olvasási idő: 6 Perc

Egy ember feleségül vett egy fiatal nőt, aki szép volt ugyan, de nem valami okos a beszédje, a munkában meg éppenséggel nem volt sem ügyes, sem tanulékony. Mikor túl voltak a lakodalmon, és elkezdődtek a hétköznapok, azt kérdezte férjétől:

– Milyen munkához fogjak?

A férfi kicsit meghökkent, és azt gondolta:

– Na, ez aztán jól kezdődik! Ha annyi esze sincsen, hogy munkát találjon magának a házban, akkor leszek én csak vele bajban!

De eltitkolta rosszkedvét, szépen, barátságosan beszélt a feleségével, ahogy az már a házasság első napjaiban történni szokott:

– Menj át a szomszédasszonyhoz, lelkem, s nézd meg, hogy az mit csinál, aztán te is úgy tegyél! – Azzal becsukta az ajtót, és elhajtatott fáért.

Az ifjú menyecske nyomban átment a szomszédasszonyhoz megnézni, hogy mit dolgozik. Az éppen abban fáradozott, hogy a régi kemencéjét szétszedje, és újat rakjon.

A fiatalasszony hazasietett, ő is szétszedte a vadonatúj kemencéjüket, hogy majd újat rakjon. Mivel azonban sohasem látott még ilyen munkát, mindent rosszul csinált, így azután persze semmi sem lett az egészből.

Mikor a férje hazaért, és látta, mit csinál a felesége, csak a fejét csóválta, mondván:

– Ejnye, feleség, mit műveltél?

– Hát csak azt, amit te mondtál. A szomszédasszonyunk is ezt csinálta!

Az ember belátta, hogy itt nem segít a sok beszéd. Nagy fáradsággal újra rendbe hozta a kemencét, de ez csak amolyan egyebugya munka volt, mert az asszony mind eltörte a téglákat.

Másnap az ember újra kihajtott az erdőre fáért, és mivel az asszony megint csak nem tudta, mitévő legyen, hanem tőle kérdezte, hogy hát milyen munkához is lásson, ismét azt mondta neki: nézze meg, mit csinál a szomszédasszony. A szomszédasszony pedig éppen mosott a teknőben, és akkor öntötte rá a forró lúgot a ruhára.

Az ifjú menyecske is fogott otthon egy sajtárt, és mivel nem volt mosnivaló ruhája, fogta a férje bundáját és csizmáit, belerakta a dézsába, és forró lúgot öntött rá, úgyhogy a bundáról levált a prém, a bőr pedig elégett. Mikor ki akarta szedni a dézsából a holmit, szétmállott a kezében.

A férje késő este ért haza, és rémülten látta, hogy mit csinált a felesége. Kedvetlenül csóválta a fejét:

– Asszony, asszony, nem jól van ez így! Mit csináltál már megint?

– Hát csak azt, amit a szomszédasszony. Hiszen te mondtad, hogy ugyanazt csináljam, amit ő!

Mivel azon, ami megtörtént, változtatni már nem lehetett, a férfi jobbnak látta hallgatni. Magában azonban azt gondolta:

– Hová vezet mindez? A feleségem ostobasága párját ritkítja!

Másnap igyekezett gyorsan elmenni hazulról, mert nagyon kedvetlen volt. A felesége azonban utána kiáltott:

– Mit munkálkodjak máma?

– Semmit!

Akkor azonban eszébe jutott az embernek, hogy a szomszédasszony sem fog azért mindennap kemencét rakni meg ruhát szapulni. Ezért aztán visszaszólt:

– Nézd meg, mit csinál a szomszédasszony!

A menyecske átszaladt, és látta, hogy a szomszédasszony éppen káposztát főzött. A káposzta tetején egy darabka szalonna pirult.

A bolondos Liza hazaszaladt, mivel azonban a házban egyetlen fazékban sem talált káposztát, fogott két oldal szalonnát, apró darabokra vágta, aztán kiment a kertbe, és minden fej káposztára tett egy darab szalonnát. Káró, a házőrző kutyájuk persze nagyon megörült ennek, és nyomban nekilátott, hogy egyik darab szalonnát a másik után bekapja. Ezt látva a bolondos Liza rászólt a kutyára: