A két hazug
Egy szénavári embernek volt egy fia, az mindig hazudott, valahányszor csak szóra nyitotta a száját, ezért az apja nagyon röstellte magát, adott hát neki néhány krajcárt, és elküldte világgá. A fiú nem bánta, ment, ment, és egyszer csak elért a nagyszöllősi malomhoz. Ott látott egy molnárlegényt, aki állt és a garatba nézett. Nyomban megkérdezte tőle:
– Nem sodort erre a víz egy nagy malomkövet?
– Ej, dehogyisnem! – felelte a molnárlegény -, fogtam is a fejszémet, belevágtam, és ki akartam halászni, de hiába, mert a víz sodra magával vitte.
– No, mi aztán jól összeillünk – mondta a szénavári a nagyszöllősinek. – Gyere, menjünk együtt szolgálni!