A három vidám fivér
Ez volt hát a sánta meséje. A bíró azonban így szólt:
– Éppúgy igazat mondtál, akár a testvéred. De lássuk, mit tud közületek a harmadik?
Arra a meztelen fiú kezdett bele mondókájába:
– Apámnak valaha rengeteg méhkaptára volt, és valamennyi tele volt méhekkel. Nekem minden este meg kellett számolnom őket, mikor hazatértek a mezőről. Egy este éppen megint a hazafelé szállingózó méhecskéket számoltam, kénytelen voltam azonban jelenteni apámnak, hogy egy méh hiányzik. Az apám dühösen rám rivallt:
“Eredj és keresd meg a méhet, különben meggyűlik velem a bajod!”
Mit tehettem volna? Persze jó lett volna tudni, merre is induljak hát el. Aggódva kiszaladtam a mezőre, és hét határban kerestem, de nem akadtam az elveszett méh nyomára. Végre a nyolcadik határban találtam egy parasztot, aki egy méhet fogott az ekéje elé az ökre mellé, és éppen akkor vágott végig rajta az ostorral.