A három vidám fivér
Alig fogtam azonban neki a munkának, amikor nagy örömömre egy nyúl ugrott fel mellettem. No, gondoltam magamban, majd mindjárt megkönnyítem én a munkámat! Azon nyomban olyan szerencsésen hajítottam sarlómat a nyúl felé, hogy a nyele éppen a hátsó lábai között állt meg, a pengéje pedig vágásra készen előreállt. Az így eltalált nyúl kénytelen volt azután a zabföldön föl-alá futkosni, és egy-kettőre az utolsó zabszárat is learatta!
– Nem az a nyúl volt ez véletlenül, amelyiket ma idehoztál a zsebedben? – kérdezte tőle a bíró.
– De bizony, ugyanaz volt – felelte a meztelen fiú.
– Akkor hát ezek szerint a nyúl vitathatatlanul a te tulajdonod volt, és az is marad – döntötte el a vitát a bíró. – Lehetnél azonban olyan jóságos, hogy a fivéreidnek is adsz belőle egy-egy csirkecombot, hiszen igazán becsületesen rászolgáltak a hazugságaikkal!