A fiú és a kígyó
A fiú ezzel elvágtatott, és csakhamar kijutott a kígyók birodalmából, mert a paripa gyorsabban száguldott a hajnali szélnél is, és egyik hegycsúcsról a másikra ugrott. Mindig világos nappal volt, amerre jártak, mert ha rájuk köszöntött az éjszaka, a fiú elővette a karbunkulust, s az olyan fényesen világított, akár a nap.
Végül egy olyan országba ért, ahol egy gazdag, büszke király uralkodott. Éppen akkor köszöntött be a nappal, amikor odaértek, így hát a fiú elrejtette a karbunkulust, az udvarhoz vágtatott, és azt mondta, beállna a királyhoz szolgálni, ha megengednék neki, hogy a paripáját a király istállójában tarthassa. Szívesen megadták neki erre az engedélyt.