A fiú és a kígyó
Ezt hallva az öreg kígyó, és látva, hogy sehogyan sem tudja megvigasztalni a lányát, újra kiköpte a fiút, aki most már nem volt többé szegény fiú, hanem olyan derék és szép volt, mint valami királyfi. A kígyókirály kitörte koronájából a karbunkulust, odaadta a fiúnak e szavak kíséretében:
– Mindjárt megkapod a lovamat is! – Azzal elővezettette a hófehér napparipát, felültette rá a fiút, majd így folytatta: – Lovagolj ki a nagyvilágba, és ha valami nehéz feladattal kell megbirkóznod, csak mondd meg a lovadnak, az majd minden nehézségen átsegít; ha pedig rád borul az éjszaka sötétje, akkor vedd elő a karbunkulust, tedd a paripa homlokára, és akármerre mégy, mindig nappal lesz előtted!