A fiú és a kígyó

Olvasási idő: 9 Perc

Volt egyszer egy nagyon-nagyon szegény asszony, annak volt egy fia. Az asszony fonással próbált annyit megkeresni, hogy megélhessenek belőle: amit ő otthon font, azt a fiú elvitte eladni. Egyszer egy egész tallért kapott érte, és vidáman jött hazafelé. Hát látja ám, hogy gonosz fiúk egy kicsi kígyót kínoznak. Megesett a szíve a szegény állaton, és így szólt:

– Ideadjátok nekem ezt az állatot egy tallérért?

Azok elégedettek voltak a cserével. Így hát a fiú fogta a kígyót, hazavitte, mondván:

– Nézd, édesanyám, mit vásároltam a kereseteden!

Az anyja azonban fejcsóválva válaszolta:

– Te dőre! Hogyan adhattál ezért a mérges kígyóért egy tallért!

– Hagyd csak, édesanyám, biztosan meghálálja majd egyszer nekem, amit tettem érte!

Attól fogva lelkiismeretesen gondját viselte a kígyónak, mindenből, amit ő maga evett vagy ivott, annak is adott, s így az nemsokára hatalmas kígyóvá fejlődött. Mikor már elég nagyra megnőtt, egy napon így szólt a fiúhoz:

– Tudd meg, hogy én vagyok a kígyókirály egyetlen leánya. Ülj csak fel a hátamra! Hazamegyek az otthonomba, és magammal viszlek téged is, és apám majd meghálálja neked azt, amit értem tettél!

A fiú felült a kígyó hátára, és kis idő múlva már messze-messze jártak, egy hatalmas erdőben. Akkor megszólalt a kígyó:

– Másszál fel itt a legmagasabb fára!

Alig ért fel a fiú a fára, a kígyó olyan nagyot füttyentett háromszor, hogy az éles hang valóságos tűszúrásként járta át a fiút. Hát egyszerre csak mindenfelől kígyók serege csúszott-mászott elő, és nagyon megörültek, látván, hogy az elveszett királyleány újra itthon van, és valamennyien hajlongtak előtte.

Végül előjött atyja is, a kígyókirály. A király nagyobb volt, mint a többi kígyó, és koronát viselt, amelyből hatalmas karbunkulus ragyogott. A király is végtelenül boldog volt, mikor meglátta a leányát. A leánynak el kellett mesélnie egész sorsát: hogyan fogták el és kínozták meg a gonosz fiúk, hogyan vásárolta meg azután egy derék fiú, aki attól kezdve jól gondját viselte.

Ekkor megkérdezte a király, hol található az a derék fiú, mert szeretné meghálálni a jóságát.

– Ha megígéred nekem, hogy semmi bántódása nem lesz, és neki adod azt, amit ő kíván, akkor idehozom!

– Igen, úgy legyen! – mondta a kígyókirály.

Erre a kígyókirálykisasszony lehívta a fiút a fáról. A fiú félelemtől eltelve jött oda, mert a kígyók mindenfelől nyelvüket nyújtogatták és sziszegtek feléje. Bántaniuk azonban nem volt szabad őt.

– Nos – szólította meg a kígyókirály -, kívánj magadnak valamit, fiam, amiért olyan kitűnően gondoskodtál a lányomról!

A leány azonban idejövet megmondta a fiúnak, hogy ne kérjen semmi mást, csak az apja nyolclábú fehér napparipáját és a király koronájából a karbunkulust. Hát a fiú így is cselekedett.

A király azonban nem akarta neki odaadni, amit kért, hanem így szólt hozzá:

– Bármelyiket odaadom neked a többi lovam közül, és még drága kincseket is kapsz ráadásul, de a fehér napparipámat és a karbunkulust nem adhatom oda!

A fiú azonban kitartott kívánsága mellett. Erre a kígyókirályt elfogta a méreg: