A fiú és a kígyó
A fiú szót fogadott. Mikor levetkőzött, hogy a tejbe merüljön, a paripája a bal orrlyukából annyi hideget fújt oda, hogy a tej egészen langyossá vált egyszeriben.
– Ó, milyen nagyszerű fürdő ez! – kiáltotta a fiú, és szemmel láthatóan egyre fehérebb lett a bőre, hogy gyönyörűség volt ránézni.
Akkor a király rákiáltott:
– Gyere ki gyorsan! – mivel attól félt, hogy a szolgája túlságosan meg talál szépülni. Aztán saját maga ugrott bele a tejbe.
Alig lépett ki azonban a fiú a katlanból, a napparipa a jobb orrlyukából olyan forróságot fújt a katlanba, hogy a tej egy pillanat alatt újra felforrt, és a király egyetlen szempillantás alatt elmerült és szétfőtt benne, hogy nem találtak meg belőle mást, csak kifehéredett csontokat.