A boszorkány nyárfája

Olvasási idő: 7 Perc

Amikor már mindannyian lefeküdtek, a szarvas kivezette a legényt és így szólt hozzá: „Most vágj le, és a fejemet ásd el a küszöb alá, a testemet pedig a padló alá. Most meg tessék, itt van ez a fonal, jól vigyázz rá! És amikor egyszer innen elmész, akkor a fonalat háromszor tekerd össze jobbról balra, kötözd fel vele a fejemet a testemre és akkor újra élni fogok.”

„De mondd, kedves szarvas, hogyan vágnálak le téged, a megmentőmet?”

„Ne jajgass, talán én rosszra tanítottalak? Ez is csak a javadra lesz.”

A fiú megtette, amire a szarvas utasította, és a szalagot az ablakba tette.

Reggel arra gondolt, hogy az állataival, a segítőtársaival vadászni kell menni, hogy ne éhezze­nek. A lány otthon maradt, és ekkor meglátta a fonalat, és így gondolkodott: „Nem heverhet itt ez a jó fonál. Kötök belőle harisnyát.”