A boszorkány nyárfája
„Kislányom, húgocskám, hol vannak a többiek?”
„A többiek a fehér szarvas után iramodtak és kővé változtak, az apámmal is ez történt.”
„Igen, ők segítők nélkül mentek, de énnekem vannak segítőim, így elkapom a szarvast.”
Kiment, és látja, hogy igen, a fehér szarvas ott van a vár mellett, ő ekkor a segítő társaival utána eredt. És egyszerre csak eltűnt a szarvas. Az idősebb fivér ekkor felemelte a tekintetét a magasba, és a vén nyárfán megpillantotta a boszorkányt. „Gyere le, te vén boszorka, vagy utánad küldöm ma medvét, hogy lehozzon téged.”
„Megyek már, megyek, csak engedd meg, hogy megkössem a segítőtársaidat, nehogy megharapjanak.”
