Az eszes háziasszony

Olvasási idő: 2 Perc Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy gazda, akinek nagyon eszes felesége volt. A férfi min­den nap megkérdezte: – „Mondd csak, asszony, miért van minden étkezéskor csak hús, mindig csak húst főzöl? Főzz egyszer kását, máskor répát, megint máskor tejbegrízt, vagy babot, esetleg tejlevest. Így egy hétig csak húst eszünk, az összes húst megesszük, és ha holnap vendég jön, mit adsz neki?”

„Van elég hús, mindenkinek jut.”

Másnap reggel a gazda látja, hogy egy koldus megy át az udvaron a kapu felé, két nagy darab hússal. Megkérdezi: „Honnan szerzett a koldus ennyi húst?”

„Honnan szerzett? Én adtam neki, hiszen tegnap mondtad, hogy takarékoskodjunk azok számára, akik másnap jönnek.”

„Istenem! Egy ilyen gazdasszonnyal egy év alatt el lehet kótyavetyélni egy egész házat. Adj inkább ebédet! Mit főztél?”

„Kását, hiszen már tegnap azt akartál. Mindjárt hozom.”

„Milyen kása az, ha egy csepp tej sincs?”

„Hát, az összes tej megsavanyodott!”

„És a ma reggeli hol van?”

„Ma reggel nem fejtem meg a tehenet. Túl későn ébredtem, és már nem volt rá időm.”

„No, akkor eredj, fejd meg, és ügyelj arra, hogy elég legyen a kásához!”

„Megyek már, megyek, csak előbb ki kell kergetni a tyúkokat a kamrából.”

„Mit csinálnak a tyúkok a kamrában?”

„Egy kis lisztet csipegettek. Látod, ma reggel elfelejtettem bedugaszolni a sörös hordót. Később láttam, hogy az egész sör kifolyt. Hogy ne legyen nedves a kövezet, felszórtam liszttel. No, nézd csak, már teljesen száraz!”

A következő héten a gazda vendégeket várt, ezért szólt a feleségének: „Asszony, vedd le a pisz­kos abroszt, teríts az asztalra egy tisztát, és főzzél nagyon finom ebédet, vendégek jönnek.”

„Jól van, de nincs másik, mert múlt héten a tűzhely mellett meggyulladt pár fahasáb, elégett minden abrosz, ing, még a te kék mellényed is. Ebédet sem tudok miből főzni, mert a hús is és a liszt is elfogyott.”

„No, akkor asszony, varrj abból a piszkos abroszból egy koldustarisznyát, és elmegyünk koldulni, de legelőször menjünk ahhoz a koldushoz, akinek te az egyik nap hatalmas húsokat adtál, most talán ő vendégel meg minket.”