Az a középső

Olvasási idő: 3 Perc Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy király, akinek volt három lánya: egy az ő édes lánya, és kettő nevelt lánya. A király maga már nagyon öreg volt, ezért kezdett vőt keresni, hogy az uralkodjon helyette. De kire is bízná rá a saját lányát? Egy ilyen-olyan jöttmenthez csak nem adja. A király végül úgy határozott, hogy háztűznézőbe mindenki eljöhet, aki csak feleségül akarja a lányát, de csak ahhoz adja feleségül, aki teljesíti a meghatározott három feladatot. Azokat, akik nem tudják megoldani a feladatokat, lefejezteti.

Mivel ilyen nagy büntetést szabott ki, csak azok jöttek el, akik nagyon is királyként akartak uralkodni. Egy király két fia útra kelt a várba, hogy megkérje a királylány kezét. A harmadik, ostoba fiúnak otthon kellett maradnia.

Az úton a két okos fiú találkozott egy kis emberrel, aki megkérdezte tőlük: „No, legények, hová mentek?”

Mindketten, büszkén, hogy már a királylány kérői, az öregembernek így feleltek: „Mi közöd van hozzá?” és folytatták az útjukat. Az erdőben a két kérő egy hangyabolyra talált és széttaposták azt, és a hangyák szétfutottak. Amint tovább mentek, eljutottak egy tóhoz, amin kacsák úsztak. Kövekkel kezdték fejbe dobálni a kacsákat. A parton hársfák nőttek, amiken méhkaptárak voltak; a fivérek szétverték a kaptárokat, megették a mézet és mindent úgy hagytak ott. Elmentek a királyhoz és bejelentkeztek, mint kérők. A király három feladatot adott nekik, de mivel nem tudták azokat megoldani, lefejeztette őket.

Az ostoba fiú várta haza a két okos bátyját, de azok csak nem tértek haza. Ekkor az ostoba maga is útra kelt a királylányhoz háztűznézőbe. Az úton ő is találkozott az öregemberrel. Az megkérdezte tőle: „Fiam, hová mész erre?”

„Bácsikám, én a királyhoz megyek, feleségül akarom kérni a királylányt.”

„Eredj csak, eredj, de közben tüntesd el a bátyáid nyomait!”

Az ostoba legény eljutott a széttaposott hangyabolyhoz és helyreállította azt, összerakta, minden szétdobált hangyatojást összeszedett és ugyanolyan hangyabolyt épített, mint amilyen korábban volt. Ezután tovább indult, és elért a tóhoz. Abban volt mindenféle bot, ágdarab, hogy a szegény kacsák nem tudtak úszkálni. A legény kiszedte azt mind a tóból és kenyérrel megetette a kacsákat. A kifosztott méheket is megsajnálta, a szétvert kaptárokat rendbe hozta, betette a szétszóródott tojásokat és ment tovább háztűznézőbe a királyhoz.

A király mindjárt ki is adta az első feladatot: egy szakajtó lenmagot beleszórt egy hangya­bolyba, és az ostobának éjjel össze kellett szednie, vissza a szakajtóba, a lenmagokat. Ha nem teszi meg, levágják a fejét. A legény leült a szakajtóval a hangyaboly mellé, és elkezdett sírni. Csak sírt és sírt, míg el nem aludt. Reggel, amikor felébredt – mit nem látott? A szakajtó tele volt lenmaggal, a hangyák maguk hozták fel a magokat egyenként, majd elmentek az erdőbe. Az ostoba nagyon örül, a legkisebb, első feladat volt ez, amit sikeresen megoldottak, és így a feje a helyén van.

Eljött a király és nagy meglepetéssel látta, hogy a lenmagot összeszedte. Fogott most egy csomó kulcsot, szétoldozta azokat és belevetette a vízbe. Az ostoba feladatul azt kapta, hogy hozza ki a vízből a kulcsokat. De hogyan tegye ezt meg? A szegény megint keserves sírásra fakadt. A király már semmi többet nem látott, mert otthagyta a fiút sírva.