A boszorkány nyárfája
„Nem számít,” mondta a szarvas. „Most ráparancsolunk a boszorkányra, hogy a bot nélkül másszon le a nyárfáról, ha nem fogad szót, kidöntjük a fát.”
Odaértek a nyárfához, és látták, hogy a boszorkány ott ült a fán és vacogott: „Fázom, fázom! Eresszetek le a földre, hogy megmelegedjem, de hogy az állataid meg ne harapjanak, engedd meg, hogy megérintsem a botommal!”
A legény egyáltalán nem figyelt rá, hanem így szólt: „Le ne gyere a bottal a földre. Azonnal mondd meg nekünk, hogy kik ezek a kövek?”
„Ezek emberek, ezek állatok!”
„Nos, rendben, ha ezek emberek és állatok, hogyan lehet visszavarázsolni őket? Ha nem akarod, ne mondd meg, de ha nem mondod meg, akkor a nyárfádat a földre döntöm.”