Vízi sellőt halászott ki
– Igen, hogyha maradhatnál, házikómban békességben ha lakhatnál.
– Senkim, semmim e világon, világomat soha többé meg nem látom. Engedd, hogy megmaradhassak, ételedért szívvel, szívből szolgálhassak.
– Már kimondom vágyódásom, légy énnekem mindhalálig hites társam. Nélküled én úgy se élek, nem élet a legényélet.
Fülig pirul a leányka, szégyellős a szószólása.
– Tenger ölén növekedtem, sós ízű lett lehelletem. Szívem forró vágyódása, lelkem igaz óhajtása, legalább ha kétnaponként só vízében, sós lehében fürödhetnék.
– Szíved vágyán segíthetünk, fürdőházat, takarosat építhetünk.
– Lenne még egy nagy kérésem, kár ne essék tisztességben. Bent ha fürdők sósvizemben, ne mutatkozz közelemben; meg ne pillants két szemeddel, meg ne ronts a nézéseddel.