Vízi sellőt halászott ki
– Vendégem vagy, nyugodhass meg; fáradt is vagy, pihenhess meg.
– Megzavartam nyugalmadat, hadd főzöm meg vacsorádat.
Addig-addig rimánkodik, szívvel-szóval kínálkozik, míg ráhagyja halhoz értő legénykéje s vendég előtt főzni való edénykéje. Sürög-forog bogrács körül, halak java, fínomabbja tálba kerül; nekilátnak halfőzésnek, halevésnek, közbe-közbe szemlesütve összenéznek. Oly pompás a hal zamatja, színe, szaga, párolatja, szájaszélét a legényke jóízűen nyalogatja.
– Teljes világéletemben ennél jobbat se nem ettem, se nem nyeltem; mindennap ha így ehetnék, száz máséval sem cserélnék.
– Főztemet ha megszeretted, máskor is megszeretheted – szól a lányka szeméremmel.