Vízi sellőt halászott ki
S amint kérvén rimánkodik s apró keze könyörgőre kulcsolódik, bársonyszeme villanása, drágakövek fölragyogó csillanása. Halászlegény nézi könnyben ázó szemét s mintha látná tengerlaki sellőcskének tekintetét. Szegény lánykát, kérő szavát megsajnálja, szíves szókkal, szeretettel marasztalja. Teáscsészét tesz eléje, térdvánkoskát tol feléje.
– Fáradt ha vagy, vityillómban megnyugodhatsz, éhes ha vagy, asztalomnál jól is lakhatsz. Van friss halam, friss fogású, olajsültes ropogású.
Térül, fordul konyhájába, halait rakni tűzön égő bográcsába.
– Ha akarnál igazándi fínom halat, ízeset meg ropogósat, bízzad énrám baját, gondját, nagyon értem útját, módját.