Tél-Istenke szamócája
Falu szélén, domboldalon éldegélt egy rosszcsont asszony. Két virágszál két lánykája, más-más bokor más hajtása. Egyikének, nagyobb lánynak Hófehérke, másikának, kisebb lánynak Virágbimbó volt a neve. Mostohalány volt a nagyobb, úgy is bánt az anyja vele; csak a másik, a kisebbik, ő volt anyja szemefénye. Hófehérke durva vászon kimonóban sürgött-forgott, Virágbimbó talpig selyem viganóban páváskodott. Minden munkát ő végzett el, Hófehérke; minden munkát ő került el, a kisebbje.
Télidő volt, zimankózott, hullott a hó, zuzmarázott. Hó hullása, szálldosása süppedékes, erdőn, mezőn lepedékes. Térdig érőn jártak benne, fujdogált a vihar szele; Szél-Istenke viharosan fütyörészett, Vihar úrfi felhő szélén heverészett. Napkelte volt, Hófehérke kint a konyhán teát forralt, mosogatott; Virágbimbó jó melegben bábuival játszadozott. Megszólal egy kora reggel, Virágbimbó konok fejjel: