Vízi sellőt halászott ki
Halászlegény fogja horgát, horgászgatja zúgó tenger falánk halát, szirtek rákját s naplementre, estebédi szürkületre halas zsákja hallal tele.
*
Estidő van, sötétedik, Hold-Istenke felleg alján, bíborútján falu felé közeledik. Halászlegény tengermenti kunyhójában, viharverte, esőmosta kalibában hozzálát tűzcsiholáshoz, halat sütni, miegymáshoz. Ajtaján ám – kip-kop, kip-kop – kopogtatnak, bocsánatot kérő szóval rimánkodnak.
– Ki vagy, mi a kívánságod? Ajtóm előtt miért eseng óhajtásod?
– Árva vagyok, én anyátlan, vad idegen, én apátlan; vízi utam valahogyan elvétettem, vityillódba betévedtem. Kérnék szállást nyugodalmas éjszakára, Hold-Istenke, Égi-Anyánk irgalmára.