Tükör lelke
Szegény lányka nagy búvában, ott vonul meg magánoska szobájában. Előveszi fémből tükrét, belészegzi réveteges tekintetét, hiszi benne nem sajátját, hanem anyja képe mását; látja benne nem magáét, hanem anyja elszállt lelkét.
Villám szemmel, kikelt arccal, döbbenetes vad haraggal, rivall egy nap rá urára, mit sem sejtő, mit sem tudó apókára:
– Vagy hitvesed, vagy a lányod, kettőnk között könyörtelen választásod.
Néz apóka elképedten, mérges szóra, fullánkosra meghökkenten; se lát, se hall szegény feje, búsan tekint felfortyanó hitvesére.
– Gonosz lányod szíve vágya, lelke legfőbb óhajtása, szeme elől elpusztuljak, idő előtt halált haljak.
