Tükör lelke
*
Több hó mult el, több év telt el, Félhold többször ragyogott fel; hol telided tűzgolyócska, hol színezüst lángsarlócska. Őszi hajnal borzongtakor, fű, fa, virág hervadtakor másik asszony került apó új házába, elhúnyt első szent nyomába.
– Anyád helyett másik anyát, házam, kertem új hajtását, szeressed meg hű szíveddel, szófogadó szeretettel.
Bús örömben bús leányka, szívét, lelkét mostohája felé tárja; szeretgetné tiszta szívvel, szófogadó szeretettel. Ám az asszony kelletlenül, hallja, látja lelketlenül; irígykedik virágfehér jóságára, ifjúsága virágdíszes tavaszára. Ha kér, ha kérd szíves szava, ridegen szól anyja vissza s ha kelleti, ha kínálja szolgálatát, nem hallja ha ridegszavú parancsszavát.