Tükör lelke
– Tükörkédben anyád képét? Annak látod elszállt lelkét?
– Akár nézzed – mondja súgva s tükörkéjét odanyujtja. – Szülő anyám kimúltakor, szálló lelke elszálltakor odakérte ágya elé féltett, rejtett szekrénykéjét, elővette dédelgetett tükörkéjét és így hangzott haló hangja, ekkép szólott végső szava:
– Holtam után új énemet, újra élem életemet s hogyha lelked anyád arcát megóhajtja, hogyha szíved anyád szívét megsóhajtja, pillants bele tükörkémbe s megláthatod arcom benne. Arcomat is, lelkemet is, féltő, óvó szememet is.
Megindultan nézi lányát, most már érti fel-felcsukló sóhajtását.
– Ártatlanka, szegény lánykám, törékeny szál mimózácskám, most már látom fehér lelked, most már tudom, most már értem szenvedésed.