Panczimanczi
Ugy is lett. Haza ment a király, megebédelt, délután kiment az udvarra sétálni. A mint ott sétálgat, egyszer csikorog a kisajtó, oda néz a király, látja, hogy alig tud rajta bejönni egy szegény asszony, olyan púpos a háta, oda megy a királyhoz, kéri, hogy:
„Az Isten nevében, ne sajnáljon neki adni valamit.“ A király adott neki egy aranyat, de megkérdezte tőle:
– Ugyan szegény asszony, mi dolog az, hogy a kend háta ugy kipúposodott, vagy ilyen volt mindég?
– Jaj felséges király! nem volt olyan szép lyány mint én, ebben a városban se’, de nagyon dolgos voltam, mindég fontam, éjjel-nappal, s a sok üléstől igy kipúposodott a hátam.