Panczimanczi
Mindenki elcsudálkozott ezen a furcsaságon, csak a királyné örült meg neki, mert tudta, hogy az az ő embere. Este nagy vigan ült a szobájában, még az ablakát is nyitva hagyta; egyszer csak ugrik be rajta egy kis ember.
– No királyné, kitelt a három nap, haza hoztam a sok drága aranyfonalat, hát te kitaláltad-e az én nevemet?
– Hallgass Panczimanczi, hogy ne találtam volna!
Leesett az álla szegény Panczimanczinak, szó nélkül hordta be a sok aranyfonalat a kamarába.
Másnap reggel bevezeti a királyné az urát a kamarába karon fogva, mutatja neki a sok aranyfonalat.
– Nézd csak kedves uram, felséges király, de sok szép aranyfonalat fontam.