Panczimanczi
Nagy szeget ütött ez a király fejébe: „Ejnye de derék lyány, jó volna ez nékem.“
Máskor megint arra sétált a királyfi, megint csak ütötte-verte a szegény asszony a lyányát. Azt kérdi a királyfi:
– Mért üti-veri kend szegény asszony azt a lyányt megint?
– Oh felséges királyfi, hogy ne ütném-verném, mikor még a sövényt is mind felfonta aranyfonálnak.
Még nagyobb szeget ütött a dolog a királyfi fejébe.
Harmadszor már szántszándékkal vette arra az útját, hát megint csak ott kinozta a lyányát a szegény asszony.
Akkor már épen nem állhatta meg a király szó nélkül:
– Ejnye kutya teremtette! minek üti-veri kend azt a szegény lyányt?