A Farkas-tanya

Olvasási idő: 2 Perc Egyszer volt, hol nem volt, még az óperenczián is túl volt, volt egy tojás. Ez a tojás megindult világra. Görgött, görgött, egyszer előtalált egy ruczát. Azt kérdi tőle a rucza:

– Hova mégy tojás koma?

– Megyek világra.

– Én is megyek, menjünk együtt.

Mennek mendegélnek, előtalálnak egy kakast.

– Hova mentek rucza koma?

– Megyünk világra.

– Én is megyek, menjünk együtt.

Megint mennek mendegélnek, előtalálnak egy varró tűt.

– Hova mentek kakas koma?

– Megyünk világra.

– Én is megyek, menjünk együtt.

Megint mennek mendegélnek, előtalálnak egy rákot.

– Hova mentek tű koma?

– Megyünk világra.

– Én is megyek, menjünk együtt.

Megint mennek mendegélnek, előtalálnak egy lovat.

– Hova mentek rák koma?

– Megyünk világra.

– Én is megyek, menjünk együtt.

Megint mennek mendegélnek, előtalálnak egy ökröt.

– Hova mentek ló koma?

– Megyünk világra.

– Én is megyek, menjünk együtt.

Mentek aztán mendegéltek, egyszer rájok esteledett. Ott volt egy kis ház, abba bementek; ki-ki lefeküdt a maga helyére. A tojás bele feküdt a tüzes hamuba, a rucza meg a kakas felültek a kandalló tetejére, a rák bele mászott egy dézsa vizbe, a tű a törülközőbe szúródott bele, a ló lefeküdt a ház közepére, az ökör meg a pitarba.

Egyszer jön ám haza a tizenkét farkas, a kiké a kis ház volt. A legöregebb még messziről elkezdett kiabálni:

„Phű-phű, de idegen szagot érzek, ki mer bemenni?“

Volt köztük egy hánya-veti, az azt mondta: „Hogy ő bemegy, ha ezer ördög van is odabent, nem félek én semmitől.“ Be is ment; hogy az övék volt a ház, egészen tudta a dörgést, mi hol áll; legelőször is a kandalló tetején kereste a büdös köves szilánkot, hogy majd mécsest gyújt, de a kakas meg a rucza elkezdtek lármázni, akkor bele nyúlt a hamuba, hogy majd parazsat keres, a tojás elpukkant, szaladt a dézsához mosakodni, ott meg a rák csípte meg az ollójával, azután szaladt a törülközőhöz, ott meg a tű szúrta meg, nagy ijedten a ház közepére ugrik, ott a ló rúgja oldalba, a mint szalad kifele, az ökör is neki esett, felkapta a szarvára, az udvar közepére lökte. Erre elkezdett ordítni, mint a fába esett féreg, szaladt a többi farkasokhoz.

– Jaj fussunk fussunk. Égszakadás! földindulás! Valamennyi ördög mind oda bent van. Nyúlok a hamuba, meglőnek puskával, szaladok dézsához, megvágnak ollóval; kapkodok kendőhöz, banya szúr tűjével; futok ajtó mellé, kilöknek lapáttal; szaladok pitarba, vesznek vasvillára; egy kiált „hep-hep-hep“, más ordit „add feljebb“, akkor nagyot estem, bezzeg jaj volt nekem.

Akkor neki indultak, még most is szaladnak, ha meg nem állottak.