Panczimanczi
– Tudom mi a bajod, felséges királyné, de tudok ám én azon segíteni. Én három nap alatt azt a sok lent mind meg tudom fonni aranyfonálnak, addig te találd ki a nevem, ha kitalálod, itthon maradhatsz, ha ki nem találod, elviszlek magammal.
Gondolkozott a királyné, mi tévő legyen, utoljára is arra határozta, hogy od’adja a lent, mindegy, akar igy, akar ugy hal meg. A kis ember elvitte a sok lent. Most a királyné még szomorúbb lett, mert sehogy se’ tudta a kis ember nevét kitalálni.
Másnap kiküldte a királyfi a vadászait az erdőre. Este, a mint haza jönnek, azt találja tőlök kérdezni:
– Mi ujság fiuk?