A hólyag, szalmaszál és a tüzes üszök

Olvasási idő: < 1 Perc Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember, annak volt egy kis malacza; ezt a kis malaczot a szegény ember megölte, a hólyagját felkötötte a füstre. A szegény hólyagnak ott ette a füst sokáig a szemét, eleget törte rajta a csürhe járást, hogy kellene azon segiteni, utoljára ráadta a fejét, hogy biz ő elszökik. A mint megy mendegél hetedhét ország ellen, előtalál egy szalmaszálat.

– Hova mégy hólyag koma? szóllitja meg a szalmaszál.

– Megyek hetedhét ország ellen, mert a gazdám füstre tett, s nem állhattam tovább.

– No hát menjünk együtt.

Mentek mendegéltek, megtaláltak egy tüzes üszköt.

– Hova mentek szalmaszál koma? kérdi a tüzes üszök.

– Megyünk hetedhét ország ellen, mert hólyag komát a gazdája a füstre tette, s nem állhatta tovább.

– No hát menjünk együtt.

A mint mentek mendegéltek, nem sokára egy nagy vizhez értek; ott elkezdtek tanácskozni, hogy hogy menjenek át? Hólyag koma kapta magát, átgördült rajta, a szalmaszál koma is neki fogott az úszásnak, de a tüzes üszök koma elkezdett sirni, hogy őtet se’ hagyják ott, mert ő bele fulad, ugy annyira, hogy szalmaszál koma megszánta, visszament érte, felvette a hátára. A mint a viz közepéig értek, szalmaszál koma elégett, tüzes üszök koma belefuladt a vizbe; a hólyag koma olyan jó izűt nevetett a tulsó parton, hogy mindjárt kipukkant.