Lángoló kézcsókok
Az intéző némán, meglepetten nézett rá, de az asszony most nem sütötte le a szemét.
—Válok,—ismételte nyomatékkal.
Kardos kissé elhalványodott. A homlokára mély ránc szaladt. Lehetetlen volt benső felindulását leküzdenie.
—Akkor én is megyek,—mondta elszántan.
—Maga is?!… miért?… Megőrült?—hebegte az asszony zavartan.
—Én is; mert én maga mellett így nem bírom el. Amúgy még könnyebb volt.
Többet akkor sem mondhatott volna, ha a fülemilék nyelvén vallott volna szerelmet.
Az asszony megértette.
—Várjon,—mondta pirulva,—nem tart a válás olyan sokáig.
És engedte, hogy a kezén megint ott égjen az a lángoló csók…