Lángoló kézcsókok
A fiatal asszony eltünődött.—Miért nem házasodik meg maga, Kardos?—kérdezte hirtelen, de bele is pirult a túlságosan bizalmas kérdésbe. Az forgott a fejében, hogy milyen igazán házasembernek való az ilyen, akinek nem kell több és más, csak amit otthon mindig megkaphat.
Az intéző hallgatott egy darabig. Azután azt mondta:—Én nem házasodhatom meg sohasem.
—Nem házasodhatik?! Miért nem?
—Mert olyan asszony nincs több, mint maga!
Még csak meg sem adta a szokásos tiszteletet a „nagyságolással”. ”Magának” mondta. Olyan volt ez az egyetlenegy mondása, hogy szinte megrengett tőle a föld. Egy egész világ omlott össze tőle. Már nem az úrnő meg az intéző volt szemközt egymással, hanem az asszony, meg a férfi.