Lángoló kézcsókok
—Ne beszéljünk többet erről a dologról, barátom.
—De, nézd, édes Leona, kérlek szépen…
—Már mondtam, ne beszéljünk róla.
A főhadnagy kiegyenesedett.
—Hát így vagyunk?—kérdezte nyersen. Akkor parancsolom. Ami a tied, az az enyém. És ha szeretsz…
Az asszony felkacagott. Nézte a fennhéjázó kártyást, aki szerelemre hivatkozva, követel tőle pénzt. Igazán a szivéből kacagott. Ha szeretlek?… Ó Istenem, már nem!
Másnap a főhadnagy elutazott. A felesége nem is búcsúzott tőle.
*
Amikor Borsodyné magára maradt, hivatta az intézőt.
—Kardos,—mondta szokatlanul erélyes hangon,—magának tudnia kell a dologról, válok az uramtól.