Lángoló kézcsókok
Az asszony kiegyenesedett.—Kártyáztál?—kérdezte csudálkozva.
—Kivételesen, szivem, kivételesen,—hebegte az ura.
—Pedig amikor megkértél, megigérted a gyámomnak becsületszóra, hogy sohasem veszel többet kártyát a ke…
A főhadnagy közbevágott:
—Igen, igaz! Nem is tudom, hogy esett: megtörtént, azt hiszem, egy kicsit mámoros lehettem.
—Mennyit vesztettél?—hangzott a fagyos kérdés.
—Hm, hm! Kissé kellemetlen, kissé sokat. Annyit, hogy pénzt kellene felvennünk. Ha te aláírnál egy váltót szivem…
—Soha!… Ezt meg én igértem volt meg a gyámomnak. Becsületszóra. És én meg is tartom.
—Igen? Hehe!… No lám! De talán mégis, lásd, ez egyszer… Máskép nem segíthetek magamon. Szentugyse nem.