Lángoló kézcsókok

Olvasási idő: 7 Perc

Kardos az asszonyra nézett, de az elkapta előle a tekintetét.

Amikor megint arra a kézcsókra került a sor, az asszony alig merte odaadni a kezét. Most meg már úgy érezte, hogy süt az intéző ajka. Szerette volna remegő ujjait elrántani, de az a tapintatlan, kemény kéz nem engedte.

A főhadnagy felszisszent a kézszorításra.—Terringettét, Kardos, miből van maga?—kérdezte és megrázta összeragadt ujjait.

—Pardon,—mondta az intéző mentegetődzve és ajánlotta magát.

Amikor a házaspár egyedül maradt, a főhadnagy hizelegve mondta a feleségének:

—Édes kincsem, egy vallomással tartozom neked, röstelem, de megesett és most már nem segíthetek a dolgon máskép, csak teáltalad. Tegnap vesztettem…