Tarkő

Olvasási idő: 3 Perc

Az anyának nem volt már mit tegyen,
Bűvös varázs vesszőjével sujta:
Két folyó lett az iker gyermekből,
Igy indultak el a hosszu útra.

A szép Tarkő bús előérzettel,
Néze-néze hosszason utánok,
Mig a gyerkek vas-feltételökkel,
Két vonalban útnak indulának.

—

Nem csalá meg Tarkőt rosz sejtése:
A Marosnak kezd gyengülni árja.
Mignem végre bár nagy volt kűzdése,
Ráakadt a bujdosó Tiszára.

Vigy el engem, szög folyó, atyámhoz,
Látom arra tartasz habjaiddal;
Fáradságod, hidd el, meg nem bánod,
Dús atyám eláraszt jutalommal.

Elviszlek jó ifju a Dunáig,
De le kell itt mondanod nevedről…
A Maros küzd és haboz sokáig,
Végre enged, mert fogy erejéből.